Táncóra

Nagyon elegem van a társkeresésből. Főleg az elmúlt pár év tapasztalataiból van tökéletesen elegem. Mielőtt félreértenél, én nem akarok mindenáron pasit. Önálló, független, jó egzisztenciájú nő vagyok. De szeretnék egy embert, akivel megoszthatnám az életem, akivel társak lehetnénk.
Nyitott vagyok, szívesen találkozom mindenfajta férfiakkal, de úgy tűnik, képtelen vagyok bevonzani a hozzám hasonló típusokat. Azt mondják, elég barátságos vagyok, jó a humorom, de nem igazán szeretek fecsegni üres dolgokról, inkább az intellektuális dolgok érdekelnek. 33 évesen fiatalabbnak nézek ki a koromnál, s elég csinosnak tartanak. Nagyon élvezem a munkám, középvezető vagyok egy bankban, s a fizetésem se rossz.
Szeretek nyílt lapokkal játszani, azt gondolom, az első pár randin illik tisztázni, ki mit vár el, ki mit ad egy kapcsolatba, de sorra rendre azzal találkozom, hogy a pasik vagy kitérnek, vagy nem kevés szarkazmussal vissza dobják a labdát, s nincs folytatás. Azt mondják, túlzottan dominálni akarom őket, én akarok kontrollálni. Pedig én nem csinálok semmit, udvarias vagyok, fogékony rájuk, de mégis nagyon egyedül maradtam.

Ez sajnos sokkal összetettebb dolog, mint azt az ember első pillanatra gondolná. Szóval ne is várj most tőlem könnyű receptet, amolyan aszpirint, mit este pohár vízzel beveszel, s reggelre helyrerázódik a világ. Egyrészt jobb, hat tudatosítod magadba, nagyon megváltoztak a női, ffi szerepek. De a változás jórészt csak a munka világára, kisebb mértékben a társasági helyzetekre vonatkozóan fogadták el a férfiak. Már ha elfogadták. De valahol legbelül még mindig azt a romantikus nőt keresik, aki valamikor a XIX. század végén, XX. század elején tűnt el. S bármilyen furcsa, hosszútávon még a legdinamikusabb, legrámenősebb nők is valahol ezt a romantikus nőt hiányolják önmagukból. Vagy ami lélektanilag majdnem ugyanaz, pont ezt tagadják meg magukban.
Tehát először fedezd fel magadban ezt a romantikus nőt, s ha megtaláltad, keresd meg a helyét az életedben. Nem lesz könnyű, de megoldható.

Ha ügyes vagy, még az is elképzelhető, hogy a másik probléma is magától megoldódik. Megtalálod a megfelelő „randi-stratégiát” ösztönösen is. Egy randevú – első, vagy sokadik – nem üzleti tárgyalás. Vagy pontosabban „üzleti” – de egészen másképpen, s csak másod sorban. Az alap, hogy megmozgat-e benned valamit a másik, vagy sem. Működik-e a kémia, vagy sem. Ha nem, nem. Attól még lehettek barátok, de nem érdemes erőltetni. Ha igen, a következő kérdés, hogy tudsz-e illeszkedni a másik gondolataihoz, kimondott, vagy kimondatlan szavaihoz, tudod-e tovább szőni úgy a beszélgetést, hogy egyre jobban megnyíljon. Össze tudtok-e hangolódni. Ez olyan, mint a tánc. Bár a férfi vezet, de a nő irányít. S ehhez a tánchoz jó, ha van egy „romantikus nő”, mert csak az tudja előcsalogatni a „romantikus férfit”.

Oszd meg történeted!
nlp.trainer.coach@facebook.com
—————————
https://nlptrainercoach.wordpress.com
Online tanácsadás, konzultáció – skype: NLP.trainer

táncolj

Az élet nem arról szól, hogy megvárd a vihar múlását, hanem hogy megtanulj táncolni a zivatarban.

hibák

Nem számit, hányszor hibáztál, milyen lassan, vagy gyorsan haladsz – még mindig messze megelőzted azokat, akik el se indultak.

sírás

A sírás nem azt jelenti, hogy gyenge vagy, csak annyit tesz, keményen küzdesz önmagaddal.

egy kapcsolat vége

A barátommal már 3 éve vagyunk együtt, én 26, ő 34 éves. A múlt hónapban azt írta mailben: tartsunk szünetet. Azt mondta, szüksége van egy kis időre, hogy átgondolja az életét, megtervezze a jövőjét. Hol akar letelepedni, munkát vállalni, mint pénzügyi tervező. Annak ellenére, hogy külön éltünk, eddig mindenben támogattam, segítettem a tanulmányaiban, nem zavartam, ha vizsgákra készült. Most nagyon megdöbbentett ez a bejelentés. Nagyon a „derült égből” érkezett.

Különösen, mert eddig úgy éreztem, mi nagyon is kompatibilisek vagyunk. Ugyan kb. 40 km-re élünk egymástól, két külön városban, de hetente 3-4 alkalommal találkoztunk, s a szex ilyenkor fantasztikus volt, vad és változatos volt. Sokszor már az utazás is azzal telt, hogy elképzeltem, mi és hogyan fog történni. Jó, tudom, ez nem feltétlen a spontaneitásról szól, de mindketten szeretünk mindent megtervezni. Lehet, akkor is így lenne, ha közelebb élnénk egymáshoz.

Megkérdeztem, hogy miért pont most? Miért három év után? De csak azt válaszolta, egyedül akar dönteni. Nem szeretné, ha ebben bármi megzavarná. Szerinte ez így természetes. Nem akar senki mással találkozni, nincs másik nő a dologban, csak egyedül akar maradni egy kis időre. De ebben most nem vagyok teljesen biztos. Amikor találkozunk, sétálunk az utcán mostanság – meg-megakad a szeme más lányokon. Korábban ez nem volt, mintha egy átlátszatlan burok vett volna körbe minket.

Ez a szünet most nagyon fáj nekem. S most hogy már hat hét telt el, még jobban fáj. Kértem, egyezzünk meg egy időkeretbe, még egy hónap talán. De nem akar megkötéseket. S nem akar találkozni, írni. Azt se szeretné, hogy hívjam. S amúgy se hív vissza.

Azt hiszem, egyszerűen hülyét csinálok magamból, ha még tovább várok. Most, hogy befejezte az iskoláit, megvan a diplomája, sokkal több időnk lehetne egymásra, végre élhetnénk. De ő nem tudja, mit akar az életben, mit akar az élettől.

Azt hiszem, vége. Ennek a kapcsolatnak vége. Amíg kellettél, s amire kellettél – szex, biztatás, támogatás, a vizsgák feszültségének oldása, amolyan testi-lelki szemetes láda szerepre – már a múlté. Úgy tűnik, soha nem voltál benne az ő jövőről alkotott képében, nem számolt Veled, mint tartós kapcsolattal.
Talán – de csak talán – érdemes lehet még egy beszélgetést kezdeményezned, s utána, annak függvényében döntened. De ezzel a szünettel nagyon sok fájdalom járt együtt, nagyon sok sebet szereztél. Félek, ezt már nem lehet úgy folytatni, mintha mi sem történt volna. Jobb, ha „nem csinálsz magadból hülyét”, s elengeded ezt a kapcsolatot. Még az is lehet, pár hónap, év múlva ő fog keresni Téged, de az már egy másik történet lesz.

Oszd meg történeted!
nlp.trainer.coach@facebook.com
—————————
https://nlptrainercoach.wordpress.com
Online tanácsadás, konzultáció – skype: NLP.trainer

egy csók

Már az ötödik alkalommal randizok egy sráccal. Egyetlen dolgot leszámítva, a dolog nagyon jól működik.
Ő pocsékul csókol, s nem mindig túl jó illatú a szája sem. Nem tudom, hogyan vegyek rá egy 32 éves férfit, hogy tanuljon meg rendesen csókolózni, s a higiéniával is többet törődjön? Nem tudom, hogyan mondjam el neki, hogy ne sértődjön meg, de mindenképpen változtatni kell, mert ez így nem jó.
Szerinted, az túlzott elvárás lenne, hogy törődjön kicsit többet magával?

Egyáltalán nem túlzó elvárás, mi több, szükségszerű. Ha magával nem törődik, veled se nagyon fog, amivel jobb most tisztába jönni, mint később csalódni. De bontsuk ketté a dolgot. A szörnyű szájszagnak rengeteg oka lehet, fogorvosra tartozó problémáktól kezdve a táplálkozási szokásokon át egészen a gyomor-bél rendszer betegségeiig. Legegyszerűbb, ha elmondod, aggódsz az egészsége miatt, s nagyon szeretnéd, ha utána járna ennek a dolognak, még mielőtt súlyosabb következményei lennének. Azon se lepődj meg nagyon, ha fél a fogorvostól. Kis bátorítással tudsz ezen segíteni. Addig is rendszeres szájápolás – nem csak fogmosás – sokat tud változtatni a helyzeten. És az „ugye te is kérsz egy rágót, tic-tackot” is segít ideig-óráig. De a legfontosabb, keressetek fel egy fogorvost, az, ha majd szükséges elirányít a megfelelő helyre.

A csókolózás a másik kérdés. Sok férfi (és nő) soha nem tanult meg igazán csókolózni. A csók sokszor leragad a szemérmes puszi és a ragadozó evési szokásai között félúton. Légy bátor és tanítsd meg, hisz ez mindkettőtök számára fontos. Lassíts le a mozdulatokat, s légy először csak te aktív, kérd meg, hogy figyeljen az érzéseire, s aztán ugyanezt, nagyon lassan csinálja ő is, hogy közben az érzés megmaradjon. Ha kell, korrigáld, ismételd meg, míg olyan nem lesz, ahogy te, vagy pontosabban, mindketten szeretnétek. És közben mindig adj pozitív visszajelzést. Kevés férfi szereti, ha tudatosítják benne, ő nem tökéletes. Ezért nagyon fontos, hogy állandó odafigyelj rá, és ismerd el, bátorítsd, amikor úgy csinálja, mint az neked is jó.

Oszd meg történeted!
nlp.trainer.coach@facebook.com
—————————
https://nlptrainercoach.wordpress.com
Online tanácsadás, konzultáció – skype: NLP.trainer

baráti kőr

Az ötvenes éveim közepén járok. Amolyan igazi középosztály: értelmes munka, ház, feleség (nincs gyerekünk), nagy baráti kör. Általában boldog vagyok – majdhogynem elégedett az életemmel.
Kívülről úgy tűnik, mi egy nagyon rendezett család vagyunk. Kielégítő, szoros érzelmi kapcsolatban. Jó, talán nem mindenkinek ez a véleménye, de az ismerőseink többsége ezt gondolja. Pedig nem volt könnyű ezt elérni. Egy elég rossz környékről, s egy nagyon rossz családból származom. Alkoholizmus, drog, válások, öngyilkosság, erőszak. Lényegében minden kapcsolatot megszakítottam a rokonaimmal. Nem érintkezünk, évek óta nem találkoztunk egymással. Ez az én döntésem volt. S igazából meg is vagyok ezzel a helyzettel békülve. Mert néha a kapcsolatok megszakítása, a távolságtartás az egyetlen választás, ha nem akarunk beleőrülni.
Szerencsésnek érzem magam, hogy ez megadatott, s tudom, keményen dolgoztam érte, hogy így alakuljon az életem.
A probléma az, hogy mit mondjak, amikor az emberek megkérdeznek a családomról, szüleim, testvéreim után érdeklődnek? Persze, eddig is próbáltam elterelni a témát valami semmitmondó válasszal: „köszönöm, jól vannak, ti hogy vagytok”. De az ismerősök egyre gyakrabban szeretnék, hogy részletesebben beszéljek nekik róluk, s persze ezzel saját múltamról. De mi közük hozzá? Az emberek kíváncsiak, szeretnek vájkálni mások életébe, tanácsot adni, vagy csak alkalmat keresnek, hogy saját bánatukat megosszák. Nem szeretném, ha ez állandó téma lenne, fogadják el csak, hogy „köszönöm, jól vannak”.
Nem vagyok ezzel most elégedet. Hogyan védhetném meg magunkat a feleségemmel ettől? Javaslat?

Ez egyszerre jó és rossz hír. Ha egy baráti társaságban szép fokozatosan egyre több figyelem fordul feléd, az lehet az elismertség és a bizalom igényének a jelei is. Fontos szerepet töltesz be abban a közösségbe. Egyre szorosabb szálak fűznek egymáshoz benneteket. Ez természetes következménye egy tartós, kielégítő kapcsolatnak a baráti, haveri köröddel. Az emberek nem feltétlenül pletykákra vágynak az „intim témák” feszegetésével, hanem a közelségre, az elfogadásra, hogy ők is megoszthatják veled a „titkaikat”. Rossz hír, hogy ha tartósan lepattintod őket, nem csak az érdeklődésük lanyhul, de lehet, ebben a baráti körben a perifériára szorulsz.
Előbb utóbb át kell gondolnod, hogy kivel, milyen kapcsolatban akarsz lenni, ki mennyire közeli barát az ismeretségi körödben. S mérlegelned kell azt is, mi az, ami mások előtt vállalható, s mi az, ami jobb, ha homályban marad.
Addig is érdemes időt nyerni, s kedvesen elterelni a beszélgetés fonalát, ha úgy alakul.
A sima kitérés – „köszönöm, jól vannak, és a tieid?” – nem mindig kielégítő. Érdemes a beszélgetést más, a baráti kőr számára ismert, de azért érzelmileg kellően közömbös témákra terelni. (Bár manapság egyre nehezebb semleges dolgokat találni az időjáráson kívül, de egy közös nyaralás, az elmúlt nyár, vagy egy új autó vásárlásának témája segíthet – de te jobban ismered, miről szoktatok csevegni). De végül is, mosolyogva minden helyzetből el lehet menekülni: „bocsáss meg, úgy látom, néhány pohár üres”. Egy halkan vibráló (nem vibráló) telefon is megteszi olykor. Csak ne ragadj le egy-egy sablonnál.
De ez csak időnyerés. Egy baráti körben nem lehet mindenkivel egyformán szoros a kapcsolat, s jó tudni, kiben bízhatsz meg, kit vezet őszinte érdeklődés, s kit csak a kíváncsiság. Azután ennek megfelelően szőheted újra a szálakat.

Oszd meg történeted!
nlp.trainer.coach@facebook.com
—————————
https://nlptrainercoach.wordpress.com
Online tanácsadás, konzultáció – skype: NLP.trainer

Mit gondolsz?

Az esetek többségében nem számit, mit gondolnak mások – az számít, te mit gondolsz a saját életedről.

London

Általában mindig akkor hullik darabokra az életem, amikor úgy érzem, szinte minden tökéletes. 37 évesen ez nem először, s félek, nem utoljára történik meg velem. Amolyan facebook kapcsolatnak indult, mindketten túl az aktuális csalódáson, megfogadva, soha még egyszer. Legyünk inkább barátok. Társaság, koncert, mozi, squash. Azután az egyik koncert nálam végződött. Közben mindkettőnk munkája úgy alakult, inkább máshol folytatnánk. London természetes választás volt. Élnek itt ismerősök, s korábbi cégem is jó referenciát adott. Az első interjú után lett munkám. Viszont ő eltűnt, lelépett. Úgy beszéltük meg, egy hónapot tölt Amerikában rokonainál, azután itt találkozunk. Reptéren érzékeny búcsú, azóta se kép se hang, s lassan eltelt már a harmadik hónap is. Mit tegyek?

Semmit. Teljes joggal érzed, hogy „szinte minden tökéletes”. Van munkád, ott folytatod az életed, ahol szeretted volna, vannak barátok, ismerősök. A kapcsolat? Bármennyire furcsa, jobban jártál. Ez egy barátság – vagy nem is barátság, inkább haverság – extrákkal. Nem egy teherbíró kapcsolat. Mindketten féltetek az elkötelezettségtől. Okkal, joggal, vagy csak megszokásból. Ezen a közös project, „költözzünk Londonba” sem sokat változtatott. Két egyéni vállalkozás, amely véletlen egy időben zajlik, ettől a kapcsolat nem lesz tartalmasabb, mélyebb. Jobb ez így, mint pár hónap múlva arra ébredni, ki ez az ember itt mellettem.

Oszd meg történeted!
nlp.trainer.coach@facebook.com
—————————
https://nlptrainercoach.wordpress.com
Online tanácsadás, konzultáció – skype: NLP.trainer

Mentális betegség

A húgomat, én egy évvel vagyok idősebb, valamilyen furcsa mentális betegséggel diagnosztizálták fiatal korában. 14 évesen elment egy sulis buliba az osztálytársaival, s ott nagyon berúgott. És amikor felébred, esküszöm egy másik ember volt. Azon a hétvégén hazudott mindenkinek, nem mondta el hová megy, kikkel lesz. Csak másnap tudtam meg az egyik osztálytársától, annyira berúgott a húgom, hogy a tornácon hanyatt esett. Beverte a fejét. Azt mondták, minden rendben lesz, csak hadd aludja ki magát. Miután felébredt pár napig nagyon beteg volt, amit a másnaposság utóhatásának tudtunk be. De aztán „meggyógyult” és tökéletesen más lett. A korábbi szelíd, csendes, visszahúzódó, szorgalmas lányból valami egészen más tört ki. Nagyhangú, agresszív, kötekedő alak lett. Mindenkinek neki ment, verekedéseket provokált, leereszkedő sértő hangnemben beszélt nem csak velünk, de a szüleinkkel is. A szüleim megpróbáltak segíteni, de minden kísérletüket elutasította. Tanulmányai teljesen leromlottak, s pár hónapja az iskolát is abbahagyta. Egy utcai verekedés után a rendőrség közbenjárására került pszichiáterhez, aki bipoláris zavart és pszichózist diagnosztizált. Most már hónapok óta otthon van, szüleim állandó felügyelete alatt. Képtelen folytatni a tanulmányait, s dolgozni sem tud. Talán az egyetlen jó jel, hogy születésnapomra most sütött egy tortát. Amit még soha.
Nagyon félek, hogy mindezek mögött az az esés, egy nem diagnosztizált agykárosodás áll, s nem tudom, mi tévő legyek. Lesz ez most már örökké így, otthon, betegség, elmegyógyintézet, s végül halál?

Az, hogy megemlékezett a születésnapodról – sőt, nem csak megemlékezett, de tett is a megünnepléséért, tortát sütött neked – nagyon biztató jel. Arra utal, hogy valamilyen szinten kezd helyreállni a kapcsolata a környezetével. Viszont mindenképpen szükséges lenne a szülői felügyelet és segítség mellett rendszeres orvosi ellenőrzésre, szükség szerint kezelésre. Fontos, hogy a kezelő orvos tudjon arról a balesetről. Azt hiszem, a gyógyulás folyamatában nagy segítséget tudsz adni a húgodnak figyelmeddel, szereteteddel, amire nagy szüksége is van. Ezt jelezhette a torta is. Hosszú évek után nyitott feléd. Óvatosan, türelemmel, s sok megértéssel, de élj a lehetőséggel.

Oszd meg történeted!
nlp.trainer.coach@facebook.com
—————————
https://nlptrainercoach.wordpress.com
Online tanácsadás, konzultáció – skype: NLP.trainer