Álommunka

Álommunka

Bár Freud kétségtelenül nem ebben az értelemben használta, de talán az analitikusok megbocsájtják, ha ellopom ezt a kifejezést tőlük. Az álom királyi út a tudattalan teremtő, problémamegoldó erejéhez. És persze, mindig is szerettünk volna kapcsolatba lépni ezzel, jó viszonyban lenni saját tudattalanunkkal. Az egyik legismertebb technikát az agykontrolosok (AK) alakították ki, s elég sokan használják is.

Amikor van egy téged foglalkoztató kérdésed, problémád, döntési helyzet – amiben szeretnéd a tudatalatti segítségét kérni – este az éjjeliszekrényhez készítsd oda a naplódat, íróeszközt, s egy pohár vizet. Gondolatban idézd fel a megoldandó feladatot – ha lehet, pár egyszerű mondattal írd le, majd kérd meg a tudatalattidat, hogy ébresszen fel, amikor megvan a megoldás. Azután idd meg a pohár víz felét, s térj nyugovóra. Innentől kezdve nincs más dolgod, mint aludni. Amikor a tudatalattid felébreszt, ülj fel, írd le a választ, idd meg a pohár víz másik felét, s folytasd az alvást tovább. Igazán kényelmes megoldás.

És meglehetősen hatékony is. Bár vannak korlátai. Néhány egyszerű technikai problémát leszámítva, mint pl. a veséd, vagy a tudatalattid ébresztget-e, vagy, hogy az ember partnere nem mindig tolerálja, ha éjnek évadján a szemébe világítasz miközben a családi könyvelést forradalmasítod…

Arról már nem is beszélve, hogy ha valaki próbálta már elolvasni másnap reggel a félálomba lekörmölt zsenialitását … Bízvást mondhatom, hogy nekem rengeteg briliáns ötletem enyészett így el – ezt úgy se tudjuk leellenőrizni, jobb, ha elhiszed.

De talán a legnagyobb baj ezzel a technikával, hogy „egy kérdés – egy válasz” elven dolgozik. Azaz egy bonyolultabb, összetetted problémánál újabb és újabb éjszakákat tölthetsz (álom)munkában.

Pedig milyen jó lenne belépni a tudattalan álom-világába, körbejárni a kínálkozó megoldást, megdumálni vele a dolgot, több szempontból is megnézni a helyzetet.

Először is aludjuk ki magunkat. Bőséggel és alaposan. Az ember álmosan még se kezdhet (álom)munkába. Győződj meg arról, hogy valóban kipihented magad, papír ceruza kéznél – na, jó, egy pohár víz is – és az alapkérdést rögzítetted. Gondold át:

• Miért fontos a válasz számodra?
• Mivel lennél elégedett?
• Mi lehet arra a bizonyíték, hogy megfelelő választ kaptál?
• A válasz mit jelent számodra? Mihez visz közelebb?
• Mit jelenthet másoknak?

Amikor mindent alaposan átgondoltál, engedd el a kérdést, ne akard megoldani tudatosan – hisz, ha lehetett volna, már biztos megoldottad volna. Engedd el.

1. Helyezkedj el kényelmesen. Lehetőleg vízszintesen, hanyatt fekve. Tarkód, térded alá tegyél valamit, hogy a tested tökéletesen el tudjon lazulni. És csukd be a szemed. Ne akarj tudatosan ellazulni, relaxálni, hagyd kedvenc meditációs technikádat, csak csukd be a szemed, s engedd szabadon áramolni a gondolataidat. Ne a gondolataidat figyeld, hanem az áramlásukat. Ha valamelyik megtapad, vissza-visszatér, egyszerűen csak engedd el, s figyeld a gondolataid szabad áramlását. Talán olyan ez, mint egy színpad, hol szereplők jönnek, mennek, ágálnak – néha nem is egy színdarabból, s te valahonnan egy sötét páholy mélyéről figyelsz csak.
2. Úgy 15-30 perc múlva a gondolatokhoz színek, formák, fények is társulhatnak – úgy, mint gyakorta megesik ez emberrel elalvás előtt, a „hipnagóg” fázisban. Ezeket is hagyd elmenni. A színpad egészére figyelj, a gondolatok, színek, fények, formák szabad áramlására.
3. Vedd észre, ahogy a színpad lassan három dimenziós lesz, az alakzatok, színek fények stabilizálódnak, nem csak, mint díszlet, de mint reális kép (táj, interior, tárgy), alakot, a megoldásban fontos gondolatok testet öltenek.
4. Most már Te is a színpadra léphetsz, körbejárhatod, kérdéseket tehetsz fel, párbeszédet kezdeményezhetsz, vagy akár az időben is szabadon mozoghatsz.
5. Amikor kielégítő választ kaptál a kérdéseidre, köszönd meg a szereplőknek – és a tudatalattidnak – a segítséget, közreműködést. Bocsásd el őket. Lassan húzódj vissza a páholyod biztonságos melegébe, engedd, hogy a színpad képe elhomályosuljon – talán úgy, mint mikor a közönség távoztával az ügyelő lekapcsolja a lámpákat.
6. És azzal a biztos tudattal, hogy tapasztalataidra pontosan emlékezni fogsz – azokat fel tudod idézni, írásba tudod foglalni – mozgasd meg a végtagjaidat. Lassan ülj fel. És ha úgy érzed, most megihatod azt a pohár vizet.

---

NLP trainer blog: https://nlptrainercoach.wordpress.com
online konzultáció: skype: NLP.trainer
photoblog: http://nlp-coach.tumblr.com/
Érezd jól magad – facebook oldal
Life-Coaching – google plus közösség

Tags: Álom, Álommunka, brainfitness, tudattalan, tudatosság

Legyen neked sok-sok barátod:)

Legyen neked sok-sok barátod

Az extrovertáltak rendszerint boldogabbak, mint az introvertáltak, s egészségesebben, hosszabb életet élnek. És ebben semmi meglepő nincs. Ránézésre is, a társaság központjában sürgő – forgó, poént és adomát egymásra halmozó ember – aki fúrton-fúrt „simogatásokat” ad és kap (lásd még Eric Berne) boldogabb, mint a szoba sötét sarkába visszahúzódó, „kívülálló” introvertált. A dolog oda-vissza hat. Ahhoz, hogy az extrovertált a társaság középpontjában tudjon maradni, vonzania kell az embereket. El kell engedni a haragot, bosszúságot, s nyitottnak kell lenni a másik ember örömére. Persze vannak társadalmak, és vannak szubkultúrák, ahol ez fordítva van, s a harag, bosszú, gyűlölet a központi rendező elv. De ez valahogy nem a hosszú élet legbiztosabb receptje. Legyen sok barátod, legyenek események, együttlétek az életedben, legyen kikkel megosztani az örömöd, mert erre aztán igaz, minél többfelé osztod, annál több lesz.

De én introvertált vagyok. Nem baj, ezzel sokan vannak így. A kérdés, hogy elégedett vagy-e ezzel, vagy akarsz-e rajta változtatni. Egy introvertált számára a legtesthezállóbb megoldás, ha csendben ülsz és vársz. Sok kutatás igazolja, hogy az élet előre haladtával sok minden változik az agy kémiájában. Többek között az megrögzött introvertáltból szép lassan extrovertált lesz. Csak meg kell élni. Az viszont nem árt, ha segítesz a folyamatnak, s elkezdesz társaságba járni. Ne akarj ismerkedni, ne akarj barátkozni, csak légy jelen. Előbb-utóbb úgy is számos benyomás ér, lesznek ötleteid, véleményed, amit szívesen megosztanál. És tedd meg.

„Színház az egész világ. és színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár életében” – írta hajdanán jó William Shakespeare az „Ahogy tetszik”-ben. És igaza volt. Mert végső soron mi más az extro- vagy introverzió, mint szerep. Megtanulható viselkedések, készségek, elfogadható értékek, attitűdök és választható helyzetek tárháza. Mindez megtanulható.

Láttál már igazi extrovertáltat? Nem? Akkor nem is tudod, mitől borzadsz, akkor lépj vissza öt mezőt, s a következő két dobásból kimaradsz. De ha már láttál … akkor képzeld el lelki szemeiddel, jelenítsd meg valahol ott ahol vagy, a közeledben. Na jó, annyira közel azért nem kell. És figyeld meg:

1. Milyennek látszik kívülről? Milyen az öltözéke, hajviselete, testtartása? Milyenek a gesztusai, milyen a mimikája? Milyen a légzése, szívverése, milyen a hangja? Milyen a bőre? Tekintete? Milyen az illata? – Gondolatban járd körbe, s figyeld meg alaposan.
2. Mit mond? Milyen szavakat használ? Mit akar közölni? Mi a szándéka?
3. Figyeld meg, kik vannak körülötte? Ők hogyan reagálnak rá?
4. És ő a környezetésre? Ő hogyan reagál?

Most te vagy a rendező is, drámaíró is egy személyben, alakítsd úgy az extrovertált szerepet, hogy kényelmes, testhez álló legyen, és az eredmény megmaradjon. Figyeld meg újra és újra, kik vannak körülött, hogyan reagálnak rá – és ő hogyan viselkedik. Amikor elégedett vagy

5. Gondolatban sétálj oda, ahol az extrovertált figurát megjelenítetted, lépj a helyére … S talán mint egy overált – vagy még inkább, mint egy szkafandert – húzd magadra a szerepet, búj a bőrébe.
6. Vedd észre, hogyan változik a testtartásod, gesztusaid, mimikád, légzésed, szívverésed, hangod?
7. Figyeld meg, hogy a környezeted hogyan reagál erre a szerepre? Mi változik? Mit jelent ez a szerep Neked? Milyen érzés? Ha kell, igazíts a szerepen. Amikor elégedett vagy …
8. Gondolatban idézz fel egy majdani helyzetet, amikor jól jön majd ez az extrovertált szerep, s figyeld meg, hogy alakul, mi változik? Azután még egyet, és még egyet – amíg komfortossá nem válik …

Az is igaz persze, hogy egy ember számára a másik ember a legnagyobb stressz forrás, ha meg sok van belőlük … de ez már egy másik történet.

PS: A nagy szerepfarigcsálásnál azért arra vigyázz, hogy Othello-ból ne csinálj Jago-t, Rómeóból Juliát. Tartsd meg az eredeti karaktert, a „dráma” szövetét. Kísérletezz nyugodtan, hisz „…mindenkit sok szerep vár életében”.

---

NLP trainer blog: https://nlptrainercoach.wordpress.com
online konzultáció: skype: NLP.trainer
photoblog: http://nlp-coach.tumblr.com/
Érezd jól magad – facebook oldal
Life-Coaching – google plus közösség

Felejtésről

Felejtésről

Milyen jó is lenne, csak klikkelni egy gombra … esetleg egy színes pilula, és a felejtés máris teljes, tökéletes és végleges. Sokak vágyálma, s nem egy művészt, írót, filmrendezőt is megihletett már a tökéletes felejtés. A hajdan volt kedves, szerető, férj, feleség, de általában bármilyen érzelmileg megrendítő élmény emlékének végleges törlése. Mi lenne ha, … ha csak egyetlen klikk, s a Nap újra ragyogó lilán sütne, az ég zöld, a fű kék … (lehet, videó kártyát is cserélni kell). És vannak nem is kevesen, akik mindent meg is tesznek azért, hogy így legyen. Pedig …

De közelítsük meg a dolgot máshonnan. Szoktál beszélgetni magaddal, magadban? Biztosan. De mielőtt a pszichiáter számát keresnéd, segítek. Idézz csak fel egy meg nem oldott konfliktus helyzetet, egy téged rosszul érintő döntést, mikor meg se kérdezték a véleményed. Mi történt utána, mondjuk hazafelé menet? Mégis csak jól elmondtad a véleményed. Megtaláltad a helyes megoldást. Magadban. Ezt hívják lépcsőházi bölcsességnek. De nincs nagy gáz, jobb későn …

Szerencsésebb emberek – s ha egy kicsit oda figyelsz magadra, rájöhetsz, te is közéjük tartozol – nem csak ilyen horrorisztikus helyzetekben szoktak beszélgetni magukkal. Ajándékot veszel a kedvesednek, talán egy sálat, kendőt, s szinte látod a mosolyát, amikor kibontja, nézegeti, hallod mit szól hozzá, sőt már a vásárlás előtt is tudod, mit mond, hogy tetszik neki. Sokan volt tanáraiktól, szüleik emlékétől kérnek tanácsot. Még akkor is, ha már rég … Hogyan lehetséges ez? Az igazán fontos emberek – és sajnos a jelentéktelen, méltatlanok is – bennünk élnek. A tudat leképezi őket egy-egy részünkbe. Talán úgy, mint egy modellt, tervrajzot, emlékek, helyzetek, viselkedések, képességek, értékek, emlékek, jó szándékok tárát. És ha egy résztől, egy személytől valami megbocsájthatatlan fájdalom ér, a tudat ösztönösen védekezik: megpróbálja leválasztani, eltávolítani ezt a részt. Hát ez nem tartozik a világ legkellemesebb élményei közé. Bár ezzel még rendszerint nem történik nagy baj. A gond az, hogy a lehasított rész nem csak az időközben méltatlanná vált személyt reprezentálja, hanem egy csomó vágyunkat, álmunkat („igazán lehetne már családom, gyerekem, barátaim, hitem magamban, túl lehetnék ezen, meggyógyulhatnák már végre” stb.) is képviseli. Természetesen a hozzájuk kapcsolódó értékeinkkel, képességeinkkel egyetembe. („Én már egyedül élem le az életem, nem keresek senkit, minek is, jó ez így”). És amikor még egy kicsit tudatosan rá is segítesz a dologra, elnyomod, elfordulsz ettől a részedtől, ezektől a dolgoktól is elfordultál.

Érdemes lehet még egyet csavarni a hasonlatok tömegén – pusztán a káosz kedvéért. Mert ezek a lehasadt részek nem érzik magukat valami túl jól. Hajlamosak úgy viselkedni, mit egy-egy üres vegyérték. Kapcsolódnak jelen élethelyzeted valamelyik szereplőjéhez. Sokszor nem is épp a legjelentősebbhez. És akkor megint egy pasi, egy nő, már megint izzad a tenyered, már megint szerelem. Persze te már tapasztalt, s tanult vagy, nem kevés gyanakvással, s keresed a figyelmeztető jeleket, hogy még idejekorán, minél gyorsabban, mielőtt nagyon fájna … és a jelek jönnek. Az önbeteljesítő jóslatok már csak ilyenek. A káosz pedig máris előállta ezen az életterületen.

A kérdés, hogy hogyan tudjuk újra kontrollunk alá vonni ezt a lehasadt részt, visszaintegrálni a nagy egészbe, mert mégis csak jó lenne normálisnak tekinteni a vágyainkat, megvalósítani az álmainkat.

1. Először is azonosítsuk azt a részünket, amelyik most a gondot okozza. Ez nem könnyű, mert valahányszor arra gondolsz, egyből az a „szemét alak” jut az eszedbe … Vele meg már nincs gondod.
   Gondolj bele, mit jelent számodra ez a helyzet. Mi változott a jelenben és a jövőben, amikor előállt? Mit jelent ez másoknak, mit szólnak hozzá? Figyeld meg, mit és hol érzel a testedben! (Ez akár csalóka is lehet, mert sok esetben kifejezetten pozitív érzés is kapcsolódhat hozzá. „Végre megszabadultam”, „nem járt túl az eszemen”, „ennél én sokkal jobbat érdemlek”. Szóval ne egy +/- minőséget, hanem egyszerűen csak egy érzést keress. Talán könnyebb lesz úgy, ha meg is érinted azt a helyet, ahol érzed a jelenlétét) Természetesen lehet ennek formája, kiterjedése, anyaga, súlya, színe, fényessége, hangja, intenzitása, illata, esetleg akár még íze is – nem pusztán egy testi érzés.
   Amikor sikerült beazonosítnod, köszönd meg, hogy jelentkezett.(Ez különösen akkor fontos, ha már korábban harcoltál ezzel a részeddel, megpróbáltad erőnek erejével megváltoztatni, elnyomni, kiiktatni az életedből, morálisan megítélni, elhallgattatni, túllépni rajta – vagy annyi más fondorlatot elkövetni ellene: köszönd meg, hogy egyáltalán még szóba áll veled)
2. Keressük meg a dolog pozitív szándékát! Kérdezd meg ettől a résztől: „Mit akarsz, milyen jó dolgot akarsz tenni velem, értem?”
   (Ne lepődj meg, ha ilyeneket mond: „barátság, szeretet, őszinteség, gyerek, bizalom”, stb., sb.)
   – Miközben kérdezed, mindig legyen pozitív, elfogadó, megbecsülést sugárzó a hangod, gondolatod, hisz valamikor ő biztosan nagyon jó dolgokat tett neked, s ma is tiszták és nemesek a szándékai, csak a körülmények változtak. És rendszerint ez a részünket épp úgy nyomasztja, mint minket. (Gondolj csak bele, hogy az eltelt időszakban mennyi negatív visszajelzést kaphatott tőled is, másoktól is.) Azért ez fáj is rendesen.
3. Kérdezd meg, hogy hajlandó-e együttműködni veled, s új, alternatív megoldásokat kialakítani, hogy elérje célját, azt a pozitív dolgot, amit szeretne neked. Hívd segítségül a kreatív részedet, hogy alakítson ki legalább három lehetséges alternatív megoldást, amivel ez a rész elérheti a célját. Minden egyes alternatívát kínálj fel a kérdéses részednek elfogadásra. Hogy érzi, ez a megoldás van olyan jó, vagy talán jobb is, mint a régi? Eléri a célját? Min változtatna, hogyan alakítaná? Mire lenne még szüksége, hogy tényleg működjön? – Ez egyfajta tárgyalás, amelyen a kreatív részed, és a „hibás” viselkedést produkáló részed egymással egyeztetve, együttműködve keresik a megoldásokat. És Te most „csak” közvetítő, moderátor szerepben vagy. Vedd észre, minél jobban bevonódik a lehasadt rész a megoldás keresésébe, annál közelebb és közelebb kerül.
4. A viselkedéseink rendszert alkotnak, így ha egy valamit megváltoztatunk, az rendszerint számos más területen is változást okoz. Tehát amikor egy alternatíva jó, elfogadható az érintet rész számára, fontos hogy megkérdezd a többi részedet is, hogy ők mit szólnak hozzá, mit javasolnak, hogyan tehető megoldás még jobbá? (Ez megint egy tárgyalási helyzet. Ha a végeredmény nem elfogadható az érintett rész számára, vesd el az alternatívát és keress egy másik megoldást: lépj vissza a 3.ponthoz!)
5. Amikor az alternatív megoldás minden rész számára elfogadható, keressetek egy-egy szimbólumot, ami összekapcsol benneteket (pl. egy virág fűzér, egy arany lánc, vagy bármi, ami az összetartozást, egységet jeleníti meg számotokra) és ezzel együtt add oda az érintett résznek. (A szimbólum abban is segít majd, hogy könnyebben előhívd a kívánt megoldást, adott helyzetben elég csak mondjuk az aranyláncra gondolnod). Tehát most már legalább három alternatív megoldásod van, három szimbólum áll rendelkezésre. Köszönd meg a részeidnek, hogy együttműködtek egymással, s új élhető megoldásokat találtak, majd bocsájtsd el őket.
6. Gondolatban képzelj el, idézz fel egy olyan majdani helyzetet, amelyben szükséged lesz ennek a részednek a támogatására, s figyeld meg, hogy alakul most a dolog az új viselkedésekkel. S ha elégedett vagy, idézz fel még egy hasonló helyzetet a jövőben.

Gyakorta az is előfordul, hogy sikerül oly hatalmasat belerúgnod (na jó, nem neked, hanem annak a fránya tudatnak) a lehasadt részbe, hogy az messzire repül, nagyon messzire. És talán soha nem kerül elő. A számodra felismerhető formában. De ez már egy másik történet.

---

NLP trainer blog: https://nlptrainercoach.wordpress.com
online konzultáció: skype: NLP.trainer
photoblog: http://nlp-coach.tumblr.com/
Érezd jól magad – facebook oldal
Life-Coaching – google plus közösség

A “simogatásról”

Eric Berne az emberi kapcsolatok alapegységét a „simogatásban” (stroke) látta. „Szia, jó napunk van, jól nézel ki, figyelek rád, fontos vagy nekem, érdekel, amit mondasz” (ez máris hat simogatás volt, remélem, jól esett). Úgy gondolta, hogy mindenkinek szüksége van a napi betevő simogatásra, s ha ezt valami oknál fogva nem sikerül megszereznie, akkor rosszul érzi magát. Végső soron olyan eszközökhöz folyamodhat, amelyekkel kicsikarhatja a másiktól ezt a simogatást. (Ezeket hívta „játszmának”: a játszmák egyetlen célja, hogy simogatáshoz jussunk, bármi áron.) Pedig van egy egyszerű és természetes módja annak, hogy hozzá jussunk a napi nélkülözhetetlen simogatás adagunkhoz. Adjunk. Amit adsz, előbb-utóbb visszajön, lehet nem pont tőle, de rendszerint bőséggel. Ehhez először is félre kell tennünk félelmeinket, szorongásainkat, előítéleteinket. No, akkor még se olyan egyszerű …

Félünk adni, ránézni egy alig ismertre az utcán, boltban, hivatalban, rámosolyogni, ne adj’Isten megszólalni: „hogy vagy?” – Mit fog szólni? Mit gondol majd, mit akarok? Mit fog mondani másoknak, hogy milyen vagyok én? Azt gondolja, hogy azt akarom? Szorongunk attól, hogy kapunk. – Jaj istenem, mit akar ez? Mit képzel ez magáról? Még viselkedni sem tud, hagyjon már békén. És lesütjük a szeműnket, kerülünk minden szemkontaktust, felvesszük a mérges ponty arctartást … És tele vagyunk – szerintünk jól megalapozott – előítéletekkel. Ennek? Pont ennek? De hiszen ő … és itt ki-ki vérmérséklete, szokása szerinti listát sorolhat fel, hogy kiknek nem, biztosan nem, s csak azért sem.

Természetesen most lehetne 100 „ész érvem”, hogy miért érdemes ezeken túl lépni, neked meg 1000 ellenérved, tapasztalatod, s bizonyítékod, miért kell ragaszkodnod hozzájuk. Inkább csak egyszerűen lépj túl rajtuk, amikor meg tudod engedni magadnak, hisz, ha mindent pont ugyanúgy csinálsz, mint eddig, az eredmény is ugyanaz lesz, mint eddig. Vagy rosszabb.

A közösségi oldalakon a dolog azért egy árnyalattal egyszerűbb. A Berne-i simogatás, mint a kapcsolatok alapegysége a like. Tetszik. Egyfajta rituális „szia”, „látlak”. Megoszthatod a másik post-ját: „ez olyan jó, hogy akár én is írhattam, feltölthettem volna”. Vagy kommentezheted: „felkeltetted az érdeklődésem, megmozgatott, amit írtál”. És még számos más lehetőség is van, hogy simogatásokat adjunk.

De hát azon túl, hogy vélhetőleg mi is hozzájutunk a napi betevő simogatásunkhoz, miért is jó, ha simogatásokat adunk? Egy közel 200 000 embert megkérdező multikulturális vizsgálat kimutatta, hogy – nemre, fajra, életkorra, iskolai végzettségre tekintett nélkül – azok, akik kezdeményezőként simogatnak másokat, nem csak boldogabbak, egészségesebbek, kiegyensúlyozottabbak, mint a simogatástól elzárkózók. Hanem több barátjuk, erősebb, támogató hálózatuk van, s a jövőbe vetett bizalmuk, reményük is nagyobb.

Tehát like.

---

NLP trainer blog: https://nlptrainercoach.wordpress.com
online konzultáció: skype: NLP.trainer
photoblog: http://nlp-coach.tumblr.com/
Érezd jól magad – facebook oldal
Life-Coaching – google plus közösség

Gondolkodj előre

Mi izgat, lelkesít, motivál jobban, az, ami már megvan, vagy az, ami ott lebeg előtted egy karnyújtásnyira? Hazafelé elképzeljük a kedves mosolyát, s mosolygunk. Elképzeljük a tengerpart fövenyét, a napsütést, nyaralást, s már jól érezzük magunkat. Még fel se bontottuk a hideg sört … A jövő a végtelen örömforrások tárháza lehet – azután, hogy mit valósítasz meg belőle, már a Te döntésed. És ezzel a képességgel nem vagyunk egyedül. Nem az emberi faj az egyetlen, amely így-úgy képes elképzelni a jövőt, jó dolgokat belelátni. De hogy kifejezett „örömét lelje” pocsékságok elképzelésében, … Nos, arra csak mi vagyunk képesek. Gondold meg, mit képzelsz el, mert még hozzálát, és megvalósul.

Tedd teljessé az átélést!

A gyakorta emlegetett és dicsért vizualizáció nagyon fontos, hisz amit el tudsz képzelni … és ha még fokozod is az átélést:)

Először képzeld el úgy, mintha egy moziban ülnél. A vásznon épp a kíván jelenet, elképzelt jövő kockái peregnek. Látod magad, ahogy pont az történik, s pont úgy, ahogy szeretnéd. Meg tudod figyelni, hol s mi zajlik. Kik vesznek körbe épp, kik részesei a jelenetnek, ők hogyan reagálnak. Színesben, széles vásznon. S mivel nem némafilm, így hallhatod is mit mondanak …

Azután gondolatban lépj fel a vászonra (remélhetőleg) a főszereplő bőrébe. Figyeld meg, hogy változik a testtartásod, amikor az és úgy történik, amikor már megvan, amit szeretnél. Milyen a légzésed, szívverésed, gesztusaid, a bőröd, mimikád? Hogyan változik az izmaid tónusa, a hangod? Hangerő, szín, a szavak, amelyeket kimondasz? Innen belülről most milyennek látod a dolgot? A többieket? Milyen illat vesz körbe? Esetleg egy íz a szádban? Most milyen érzés ez, hogy már megvan? Hol érzed a testedben? Alakítsd úgy, hogy a legjobb legyen a számodra. És élvezd.

Talán érdemes lehet felfigyelned rá, hogy a szokásos vizualizációt („képzeld el”) csak két dologgal egészítettük ki. Körbe VAKOG-tuk – bekapcsoltuk az összes érzékszervi csatornánkat az élmény megragadásába. És bele helyezkedtünk a helyzetbe (asszociálódtunk), beleéltük magunk a dologba. S amikor ügyesen csinálod – de mikor ne csinálnád úgy – máris ott az érzés: megvan, megcsináltam, mert képes vagyok, s nekem ez jár. Vagy valami hasonló.

---

NLP trainer blog: https://nlptrainercoach.wordpress.com
online konzultáció: skype: NLP.trainer
photoblog: http://nlp-coach.tumblr.com/
Érezd jól magad – facebook oldal
Life-Coaching – google plus közösség