(Voltaire)
~ A történelem kegyes lesz hozzám, mert szándékomban áll átírni.~
(Winston Churchill)
Ami megtörtént, megtörtént. Azon már nem változtathatunk. Nem szabadulhatunk meg az emlékektől, vagy ha mégis, azok újra és újra előjönnek, hatnak, befolyásolják a jelent, félelemmel töltik el a jövőt. „Engem csak kihasználtak, mindenki kihasználta, s megint ki fognak használni.” Mert „nekem ez úgy se fog sikerülni, eddig se sikerült, ez van”. Kénytelen vagyok elárulni, mert ha nem, ő árul el engem, mint ahogy eddig is mindig elárultak”. A múlt már csak ilyen. Nehéz teher.
(Buddha.)
Módosítani a negatívan kódolt emlékeket, megszüntetni a romboló hatást, megkeresni és átírni a korlátozó eseményeket, tapasztalatokat a személyes múltunkban. Mert az események ugyan tényleg nem megváltoztathatók, de a hatásuk … az más kérdés. Ott a döntés a mi kezünkben van.
Ugyanakkor érdemes óvatosan bánni ezzel. Valóban meg akarod változtatni? Ne feledd, az emlékek – és csak kevéssé a hajdan volt események – faragtak olyanná, amilyen most vagy. Igaz, néha kissé kőbaltásan. A korlátok is részei az életednek. Mi változik, ha megszabadulsz ezektől a negatív kódoktól? Mit jelent ez neked? Mi fog történni akkor?
Ezek az események sajnos igazán messze vannak a jelentől: nem lehet csak egy gomb megnyomásával átírni, hatástalanítani őket. Tehát, ha belekezdesz a gyakorlatba, szánj rá időt, papírt-ceruzát készíts elő, s keress egy csendes helyet, ahol nem zavarnak meg.
I. lépés: Hozz létre egy biztonságos pontot
Ezt a helyet „meta pozíciónak” hívjuk, egy olyan – „képzeletbeli” de könnyen megjeleníthető, s a valósághoz is rögzíthető – hely, amely kellően biztonságos, elhatárolót az eseményektől, ahonnan képes vagy kívülről, és felülről, kellő távlatból szemlélni a dolgaidat.
Képzelj el egy ilyen helyet, ami kellően biztonságos, rálátást biztosít a dolgaidra, a ahová visszavonulva, mint egy kívülálló szakértő tudod megvizsgálni a folyamatokat. Vagy szükség szerint, ezen a ponton keresztül haladva megszakíthatod a gyakorlatot, kiléphetsz belőle.
Képzeld el, jelenítsd meg a térben (pl. a szobádban ahol dolgozol) és tedd le valahová, ahol rálátsz a dolgokra, de amúgy csak ritkán mész arra. A meta pozíció rögzítését megerősítheted úgy, ha egy tárgyat is oda teszel (pl. a papucsod).
[Harry Potter rajongóknak: ez a tárgy tulajdonképpen egy „zsupsz kulcs” – csak meg kell ragadnod, s máris kiröppent a gyakorlat menetéből]
Ha gyorsan meg akarod szakítani a folyamatot, egyszerűen csak ragad meg ezt a tárgyat.
II. lépés: Az idővonal – a személyes életút
Abban a térben, amelyben gyakorolsz, gondolatban helyezz el egy idő-vonalat, ezt képzelheted úgy is, mint egy egyenes vonalat, amely a múltat összeköti a jövővel, de akár úgy is, mint a matematikában az időtengelyt szokás. Vagy akár úgy, mint Alice sárgaköves útját:)
Gondolatban helyezd le ezt a vonalat a padlóra. Figyeld meg, merre van a múlt, merre a jövő – és hol helyezkedik el a jelen. Amikor beazonosítottad ezeket az irányokat, s a mai napot, mint pontot ezen az idővonalon, állj rá a „mai napra”. Arccal a múlt felé.
III. lépés: keresés
Idézz fel egy helyzetet a közelmúltból, amikor úgy érezted, nem voltál birtokában maradéktalanul az erőforrásaidnak, korlátozva voltál – talán valamilyen régről ható emlék, tapasztalat, „negatív kód” miatt.
- Disszociáltan. Először lásd úgy a jelenetet, mint ha filmet néznél: mi történik, pontosan milyen a közeg, hol vagy, kik vannak jelen? Milyen hangok kapcsolódnak a jelenethez? Milyen érzések? Milyen a testtartásod ott a vásznon, gesztusaid? Mit csinálsz? Mit mondasz? Milyen gondolatok járnak a fejedben? Milyen illatok, esetleg ízek kapcsolódnak ehhez a jelenethez?
- Asszociáltan. Sétálj oda az idővonaladon, ahol ez a közelmúltbeli esemény megtörtént. Lépj bele a helyzetbe, lásd belülről! Éld át újra. Figyeld meg, hogyan változik a testtartásod, légzésed, szívritmusod … éld át teljesen. És érintsd meg könnyedén a bal vállad – ezzel rögzítetted, s könnyen előhívhatóvá tetted ezt az érzést. Ez a rögzítés segít majd valamennyi emlékkép, töredéket megtalálni az idővonaladon.
- Idézd fel a következő ilyen, vagy hasonló élményt, emléket, amikor ilyen érzéseket éltél át. Sétálj oda az idővonaladon, s lépj bele a helyzetbe, lásd belülről, éld át újra, és újra. Vedd észre, hogyan változik a tested, hogyan reagál, változik a testtartásod, légzésed, szívritmusod … és érintsd meg ismét könnyedén a bal válladat.
Folytasd az utad visszafelé a saját idővonaladon, térképezz fel valamennyi hasonló emléket, emléktöredéket. Idézd fel, lépj bele, éld át, s rögzítsd a bal válladra.
IV. lépés: a legkorábbi esemény megkeresése.
Jó esetben már a III. lépés végén eljutsz a legkorábbi élményhez – ami rendszerint valahol a kétéves korod előtt van. Ha már ott vagy, akkor is csináld meg a IV. lépést teljes egészében.
Könnyedén érintsd meg a bal válladat, idézd fel a „kereső érzést” – és lassan sétálj visszafelé az idővonaladon: figyelj a tested jelzéseidre. Lehet, a tudat, már nem képes olyan mélyre visszahatolni az időben, de a tested emlékezik és reagál. Így könnyen feltérképezheted az ehhez a negatív kódhoz kapcsolódó valamennyi emléktöredéket. – Segítheted a felidézést, ha csukott szemmel sétálsz visszafelé.
Keresd meg a legelső eseményt, ami ehhez a negatív kódhoz tartozik.
V. lépés: A szükséges erőforrások számbavétele
Lépj le az idővonaladról oldalra, s gondolatban hozz létre közvetlenül az idővonalad mellett, az eseménnyel „egy magasságban”, egy második meta pozíciót. Nézd meg kívülről életednek ezt az idő-pillanatát, mi történik akkor? Lásd magad ebben az élethelyzetben! Hogyan hívnak ebben a korban? Kik vannak jelen az életed eme szakaszában? Ők mit mondanak? Mit gondolnak, éreznek? Hogyan viselkednek veled, egymással?
Most innen kívülről, „felnőtt fejjel” vizsgáld meg, mi az, amire ott és akkor a leginkább szükséged van, lett volna. Mik azok az erőforrások, amik ma már rendelkezésedre állnak, de akkor még nagyon hiányoztak. Ebben segíthet, ha ilyen mondat-mintákban gondolkozol: „bár csak meg lett volna már akkor …”, „ha ezt már tudtam volna akkoriban”, „mennyire máskép alakultak volna a dolgaim, ha …” stb., stb.
Mint felnőttnek, bőséggel vannak forrásaid. Ilyenek lehetnek pl. a megbocsátás, türelem, rugalmasság, elfogadás, önvédelem, szarkazmus, odaadás, halogatás, önbizalom, vagy bármi mást, ami ha akkor veled van …
Válaszd ki a legfontosabbakat.
VI. lépés: erőforrások rögzítése.
Vedd sorba a szükséges erőforrások listáját, s valamennyire csináld meg ezt a lépést külön-külön. Legyen pl. a megbocsájtás – természetesen te a saját listád elemeivel végezd majd a gyakorlatot.
Az idővonal melletti meta pozícióban állva idézz föl egy olyan eseményt, amikor igazán megbocsájtó voltál.
- Disszociáltan. „Először lásd úgy a jelenetet, mint ha filmet néznél …”
(nem írom le még egyszer a lépéseket, úgy is emlékezel már rájuk, könnyen fel tudod idézni) - Asszociáltan. „Sétálj oda az idővonaladon, ahol ez az esemény megtörtént. Lépj bele a helyzetbe …”
- Rögzítés. Amikor teljes egészében átélted az élményt, érintsd meg könnyeden a jobb (!! jobb !!) válladat.
Ismételd meg valamennyi valamennyi kiválasztott erőforrásra, majd sétálj vissza az idővonalad melletti meta pozícióba.
VII. lépés: erőforrások átadása
A „jobb válladon összegyűjtött” erőforrásoknak csinálj egy szimbólumot, egy olyant, amely kifejezi a lényegüket, érzelmi töltésüket, s akkori önmagad számára, a kisgyereknek is vonzó és kifejező. Bármi lehet ez, egy piros pöttyös labdától kezdve, babán, macin át, a fakockáig, s még tovább: bármi, ami akkor és ott ennek az erőforrásnak a meglétét jelenti.
Add át ezt a szimbólumot akkori önmagadnak, s figyeld, hogy változik a helyzet, amikor ezek az erőforrások már maradéktalanul megvannak.
Lépj vissza az idővonalra, kisgyermek kori önmagad helyére … milyen érzés most? Van-e még valamire szüksége a kisgyermekkori önmagadnak? (Ha igen folytasd a gyakorlatot az V. lépéstől)
VIII. lépés: nőj fel – vissza a jelenbe
Most már az erőforrások birtokában, szép lassan nőj fel, kényelmesen sétálj az idővonaladon a jelen felé, keress fel sorra minden fontos eseményt az életedben, s figyeld, hogyan változnak az érzések, amikor minden erőforrás a rendelkezésedre áll, hogyan alakulnak a dolgaid.
(Ha bárhol szükséged van további erőforrásokra, csak tedd meg, ugyanúgy, mint korábban, hogy legyen)
Folytasd az utad a jelenig, azután tovább a jövő felé. Figyeld meg, hogy változik most a jövő, amikor minden szükséges erőforrás a rendelkezésedre áll. Milyen lehetőségek nyílnak előtted, hogy alakulnak most a legfontosabb életterületek … és sétálj kényelmesen a jövőbe. (Ha bárhol szükséged van további erőforrásokra …)
Azután ugyanolyan kényelmes lassúsággal térj vissza a jelenben – s közben, ha kell, alakíts az idővonaladon, hogy az a lehető legjobb legyen.
Arccal a múlt felé állj meg.
IX. lépés: az érzelmek megtisztítása, a rögzítések oldás
Talán jobb, ha csukott szemmel csinálod: vegyél egy mély levegőt, s ahogy könnyedén, erőlködés nélkül kifújod, érintsd meg egyszerre a jobb és bal válladat, s figyeld, ahogy a negatív kódok végleg felszabadulnak a testedből. Lehet, azt is meg tudod figyelni, ahogy a pozitív erőforrások megtisztítják, súlytalanítsák őket, és a kilégzett levegővel együtt távoznak. Vizsgáld meg, milyen most a tested, milyen az izmaid tónusa, testtartásod, hogyan változik a légzésed, szívritmusod, … Milyen érzés ez most neked.
X. lépés: tarts egy kis szünetet
Lépj le az idővonalról, igyál egy pohár vizet, ha megéheztél, egyél, s ha kedved van, sétálj egy picit, de maradj éber, tarts fenn a koncentrált, összeszedett tudatállapotot. A pihenésre szánj egy 15-20 percet.
XI. lépés: belső béke
A folyamat természetes módon akkor ér véget, ha megbocsájtottál és elengedted a negatív kódok emlékeit is. Sétál oda az első meta pozícióhoz – amibe a „zsupsz kulcsot” is tetted. Helyezkedj el kényelmesen, akár széken ülve, vagy földön, fél lótuszban, esetleg állva, alsó fatartásban – ahogy neked kényelmes. S figyeld meg, hogyan lazulnak el izmaid, légzésed hogyan változik, amikor tökéletesen lecsendesedsz, s ellazulsz.
Idézd fel magadban a megbocsájtás állapotát, s engedd, hogy ez az érzés átjárja a személyes idővonaladat, s talán úgy, mint egy szelíd eső tenné, lemossa a negatív kódok utolsó emlékeit az utadról.
XII. lépés: ellenőrzés
Gondolatban sétálj előre a közeljövőbe, életed egy jelentős eseményéhez, s figyeld meg, most hogyan alakul, mi változik. Alakítsd úgy, hogy a legjobb legyen. Amikor elégedett vagy az eredménnyel, a tapasztalatidat írásban rögzítsd.
Azután idézz fel még egy – s ha úgy érzed még egyet – eseményt a közeljövőből, s járj el hasonlóan: rögzítsd írásban a tapasztalataidat.
Amikor a „fizikai időben” ezek az események ténylegesen megvalósulnak, vesd össze a jegyzeteiddel, s a tapasztalatok alapján haladj tovább.
online konzultáció: skype: NLP.trainer
photoblog: http://nlp-coach.tumblr.com/
Érezd jól magad – facebook oldal
Life-Coaching – google plus közösség
NLP trainer & coach 
Pingback: Az allergia minta | nlptrainercoach
Pingback: Allergia minta | Van der Graff: szösszenetek